Bizonyos kor felett, azt veszed Ă©szre, hogy megvĂĄltozott körĂŒlötted a vilĂĄg. A munkaerĆpiacon sokkal kevesebb ĂĄllĂĄshirdetĂ©s szĂłl a korosztĂĄlyodhoz, a gyerekeid felnĆttek Ă©s Ă©lik a sajĂĄt Ă©letĂŒket, s egyre több olyan kifejezĂ©s tƱnik fel a környezeted szĂłkĂ©szletĂ©ben, amiknek a jelentĂ©sĂ©vel nem igazĂĄn vagy tisztĂĄban. Csak kapkodod a fejed, nem Ă©rted, mi törtĂ©nt.
Ăgy Ă©rzed, mĂĄsok elsuhannak melletted, a te autĂłd pedig csak döcög, majd megadja magĂĄt Ă©s leĂĄll a parkolĂłsĂĄvban. BepĂĄnikolsz, ismeretlen a helyzet, hiszen eddig ilyen mĂ©g soha nem fordult elĆ veled. LĂĄtszĂłlag jĂł ĂĄllapotban van a karosszĂ©ria, a benzin sem fogyott ki a tankbĂłl, keresed a leĂĄllĂĄs okĂĄt Ă©s közben azon kattog az agyad, honnan kĂ©rj segĂtsĂ©get.
Ne izgulj, most nem autószerelési tanåcsok következnek!
Ez az analĂłgia az Ă©lethelyzetĂŒnkre vonatkozik, amikor bizonyos kor felett egy vĂĄratlan esemĂ©ny felborĂtja az Ă©vek sorĂĄn szĂ©pen felĂ©pĂtett identitĂĄsodat Ă©s kĂ©nyszerszĂŒnet következik, ami elsĆ lĂĄtĂĄsra ijesztĆnek tƱnik. Eddig voltĂĄl valaki: fĂ©rjes asszony, kisgyermekes anyuka, felelĆssĂ©gteljes beosztĂĄsban dolgozĂł vezetĆ, egy irigylĂ©sre mĂ©ltĂł munkahely jĂłl megfizetett alkalmazottja, vonzĂł nĆ, aki utĂĄn megfordulnak a fĂ©rfiak az utcĂĄn, aztĂĄn ennek hirtelen vĂ©ge szakad. Ăres tĂ©rbe kerĂŒltĂ©l Ă©s keresed a kapaszkodĂłkat. JĂł hĂr az, hogy ez az ĂĄllapot nem tart örökkĂ© Ă©s egy kis önismereti munkĂĄval, jĂłl is kijöhetsz belĆle. Dr Csabai MĂĄrta egĂ©szsĂ©gpszicholĂłgussal most ebben segĂtĂŒnk neked.
ĂletĂŒnk sorĂĄn többször parkolĂłpĂĄlyĂĄra kerĂŒlhetĂŒnk, ami minden esetben fĂĄjdalmas Ă©lmĂ©ny. Mennyiben kĂŒlönbözik a helyzet akkor, amikor mĂĄr nem annyira fiatal az ember?
ElĆször is tisztĂĄznunk kell, mit jelet az, hogy nem annyira fiatal az ember? PĂĄr Ă©vtizeddel ezelĆtt, a 40-50 feletti nĆknek egĂ©szen mĂĄs volt a megĂtĂ©lĂ©s, mĂĄsok voltak a lehetĆsĂ©gei, Ma nem ritka, hogy 40 Ă©vesen mĂ©g az elsĆ gyerekĂŒket szĂŒlik a nĆk, 50 Ă©vesen is kisgyermekeket nevelnek. Az Ă©lethelyzetek is nagyon vĂĄltozatosak, amikor is bekövetkezhet a mellĆzöttsĂ©g, vagy az annak megĂ©lt ĂĄllapot. Az sem mindegy, hogyan kerĂŒltĂ©l parkolĂłpĂĄlyĂĄra, a sajĂĄt döntĂ©sed volt, vagy azĂ©rt, mert egy kĂŒlsĆ körĂŒlmĂ©ny erre kĂ©nyszerĂtett. Ezeket mind definiĂĄlni kell Ă©s akkor leszĂŒnk kĂ©pesek a helyzet Ășjra keretezĂ©sĂ©re. Amikor mĂĄr tĂșl vagyunk a vĂĄrhatĂł Ă©letĂŒnk közepĂ©n, szƱkebbnek lĂĄtjuk a perspektĂvĂĄnkat, de a hozzĂĄĂĄllĂĄsunk a vĂĄltozĂĄshoz alakĂthatĂł. Nem szĂŒksĂ©ges fĂĄjdalomkĂ©nt megĂ©lni ezt a helyzetet, sokkal inkĂĄbb kihĂvĂĄskĂ©nt.
Milyen lelki folyamatok zajlanak le bennĂŒnk, amikor szembesĂŒlĂŒnk azzal, hogy valakinek, valahol, valamilyen szerepben mĂĄr nem kellĂŒnk?
Ilyenkor egy hasonlĂł vesztesĂ©gĂ©lmĂ©ny, gyĂĄszfolyamat indul el bennĂŒnk, mint amikor valaki egy szeretett szemĂ©lyt veszĂt el. Ennek kĂŒlönbözĆ stĂĄciĂłi vannak. ElĆször jön a tagadĂĄs, amikor szinte el sem hisszĂŒk, hogy ez megtörtĂ©nt velĂŒnk. RemĂ©nykedĂŒnk a csodĂĄban, hogy ez a helyzet valahogy visszacsinĂĄlhatĂł. UtĂĄna jönnek az indulatok, a dĂŒh, ami a környezetĂŒnk felĂ©, vagy magunk felĂ© irĂĄnyulhat. MĂĄsokat hibĂĄztatunk azĂ©rt, ami velĂŒnk törtĂ©nt, vagy ha ez nem lehetsĂ©ges, akkor jön az önvĂĄd, az önleĂ©rtĂ©kelĂ©s. Ehhez sokszor paranoid gondolatok is tĂĄrsulhatnak, a belsĆ agressziĂłt kivetĂtjĂŒk a mĂĄsikra, azt gondoljuk, Ć mindig is utĂĄlt, ki akart tolni velem. Ezt követi a szomorĂșsĂĄg, a letargia szakasza, ami sĂșlyosabb esetben depressziĂłba torkolhat. Ilyenkor elfordulunk mĂĄsoktĂłl, szĂ©gyenĂ©rzet kerĂthet a hatalmĂĄba minket. Majd szerencsĂ©s esetben elĂ©rkezik az utolsĂł stĂĄciĂł, az elfogadĂĄs. Nem mindenki megy vĂ©gig ezeken a szakaszokon, vannak, akik mĂĄr rögtön a tagadĂĄsnĂĄl megrekednek. Ăgy tesznek, mintha semmi nem törtĂ©nt volna velĂŒk, prĂłbĂĄljĂĄk folytatni az Ă©letĂŒket.
Mit tehetĂŒnk azĂ©rt, hogy mindezt ne vegyĂŒk mĂ©lyen a lelkĂŒnkre, s nagyobb lelki sĂ©rĂŒlĂ©sek nĂ©lkĂŒl tovĂĄbb tudjunk lĂ©pni?
Fontos, hogy vĂ©gig menjĂŒnk a vesztesĂ©gfeldolgozĂĄs minden szakaszĂĄn Ă©s ne ragadjunk bele egyikbe sem. Mert ha ez megtörtĂ©nik, bennĂŒnk marad egy csomĂł indulat, ami megakadĂĄlyozhat bennĂŒnket abban, hogy kĂ©sĆbb jĂłl döntsĂŒnk. Nagyon fontos, hogy fel tudjuk ismerni a sajĂĄt Ă©rzĂ©seinket, Ă©s eljussunk az elfogadĂĄs ĂĄllapotĂĄig. Ilyenkor nem szĂ©gyen segĂtsĂ©get kĂ©rni, akĂĄr a barĂĄti körĂŒnkbĆl, akĂĄr szakembertĆl.
Ezek szerint ahhoz, hogy egy Ășj Ă©lethelyzetben Ășj identitĂĄst tudjunk kialakĂtani, le kell zĂĄrni a rĂ©git? Hogyan fogjunk hozzĂĄ?
Az identitĂĄs folyamatosan formĂĄlĂłdik, nem szerencsĂ©s, ha drasztikusan szakĂtok a rĂ©gi Ă©nemmel Ă©s homlokegyenest mĂĄs emberrĂ© vĂĄlok. KivĂ©tel persze, ha valaki pĂ©ldĂĄul szenvedĂ©lybeteg volt, vagy bĂĄntalmazĂł kapcsolatban Ă©lt. Ha munkĂĄrĂłl, vagy csalĂĄdi szerepekrĆl beszĂ©lĂŒnk, ezek ott maradnak velĂŒnk a jövĆben is. A mĂșltban megszerzett tapasztalataink, tudĂĄsunk, skilljeink ĂĄtkonvertĂĄlhatĂłak az Ășj identitĂĄsunkba. PĂ©ldĂĄul, ha sokĂĄig vezetĆ beosztĂĄsban dolgoztunk egy nagyvĂĄllaltnĂĄl, s ennek vĂ©ge szakadt, a vezetĆi tudĂĄsunkat egy sajĂĄt vĂĄllalkozĂĄsba, vagy mondjuk a nagycsalĂĄdunk menedzselĂ©sĂ©be is tovĂĄbb vihetjĂŒk. Nem szerencsĂ©sek az elvĂĄgĂłlagos megoldĂĄsok, mert ezek hĂĄtterĂ©ben feldolgozatlan indulatok vannak. Arra utalnak, hogy az illetĆ nem tudja ĂĄtvinni a sajĂĄt Ă©rtĂ©keit az Ășj Ă©lethelyzetĂ©be.
Amikor mĂ©g Ă©pĂtjĂŒk a karrierĂŒnket, a csalĂĄdunkat, kifele Ă©lĂŒnk. Fontosak a kĂŒlvilĂĄg visszajelzĂ©sei, kĂŒlsĆ elvĂĄrĂĄsok befolyĂĄsoljĂĄk a döntĂ©seinket. Bizonyos kor utĂĄn eljön az az idĆszak, amikor ezeket mĂĄr elengedjĂŒk Ă©s elkezdĂŒnk befelĂ© fordulni. Ha ez termĂ©szetesen megy, akkor lesz harmonikus az öregedĂ©s folyamata szĂĄmunkra?
Embere vĂĄlogatja. Ha nagy tendenciĂĄkat nĂ©zĂŒnk, akkor az idĆ mĂșlĂĄsĂĄval az emberek lassabb tempĂłra vĂĄgynak, eljutnak oda, amikor a sok-sok Ă©lettapasztalatot, amit eddig összegyƱjtöttek szeretnĂ©k nyugalomban feldolgozni.
A kifelĂ© Ă©lĂ©s, a teljesĂtmĂ©nyorientĂĄciĂł, az, hogy megmutassam a vilĂĄgnak, milyen hĂĄzam, gyerekem, pozĂciĂłm van, milyen jĂłl nĂ©zek ki, kevĂ©sbĂ© vannak elĆtĂ©rben. InkĂĄbb az integritĂĄs elĂ©rĂ©se, az Ă©rtĂ©kek megbecsĂŒlĂ©se jĂĄtszik fĆszerepet.
De hozhatja Ășgy is a sors, hogy valaki pont idĆsebb korĂĄban kerĂŒl reflektorfĂ©nybe Ă©s Ă©r el hangos sikereket. Mint pĂ©ldĂĄul Fahidi Ăva ĂrĂłnĆ Ă©s holokauszt tĂșlĂ©lĆ, aki munkĂĄssĂĄgĂĄval 80 Ă©ves kora felett vĂĄlt közismerttĂ©, vagy Edit Ăva Eger pszicholĂłgus, akit a DöntĂ©s cĂmƱ könyve tett vilĂĄghĂrƱvĂ© szintĂ©n elĆrehaladott Ă©letkorban. NyilvĂĄn Ćk vannak kevesebben, pont ezĂ©rt pĂ©ldĂĄjuk inspirĂĄlĂł lehet mĂĄsok szĂĄmĂĄra is.
SegĂthetnek a nĆi közössĂ©gek, a barĂĄtnĆk az Ășj identitĂĄs kialakĂtĂĄsĂĄban? Vagy az is, hogy mi is önzetlenĂŒl segĂtĂŒnk mĂĄsoknak?
A jĂłlĂ©tnek, a boldogsĂĄgnak fontos faktora a mĂĄsoknak valĂł segĂtĂ©s. Ilyenkor megerĆsĂtĆ visszajelzĂ©st kapunk, hogy fontosak Ă©s hasznosak vagyunk. ErĆs vagyok, mĂĄsok is tudnak tĂĄmaszkodni rĂĄm. TalĂĄltam magamnak egy Ășj szerepet, amelyben kiteljesednetek. Az angolszĂĄsz orszĂĄgokban az önkĂ©ntes munkĂĄnak az idĆsebb nĆk körĂ©ben nagy kultĂșrĂĄja van, jĂł lenne, ha ez MagyarorszĂĄgon is elterjedne. ĂnkĂ©ntes munkĂĄval kevĂ©s kockĂĄzattal lehet akĂĄr egy Ășj karriert is felĂ©pĂteni. Amikor a gyerekeink mĂĄr felnĆttek, esetleg a vilĂĄg mĂĄsik vĂ©gĂ©re költöztek, a gondoskodĂĄst, a törĆdĂ©st ĂĄtvihetjĂŒk mĂĄsokra, akiknek nagy szĂŒksĂ©ge van rĂĄ.
Ezt is olvasd el!