top of page
  • antiagingshow1

ParkolĂłpĂĄlya, vagy kerĂ©kcsere? Így dolgozd fel a kĂ©nyszerszĂŒnetet az Ă©letedben!

FrissĂ­tve: 2022. ĂĄpr. 20.


Bizonyos kor felett, azt veszed Ă©szre, hogy megvĂĄltozott körĂŒlötted a vilĂĄg. A munkaerƑpiacon sokkal kevesebb ĂĄllĂĄshirdetĂ©s szĂłl a korosztĂĄlyodhoz, a gyerekeid felnƑttek Ă©s Ă©lik a sajĂĄt Ă©letĂŒket, s egyre több olyan kifejezĂ©s tƱnik fel a környezeted szĂłkĂ©szletĂ©ben, amiknek a jelentĂ©sĂ©vel nem igazĂĄn vagy tisztĂĄban. Csak kapkodod a fejed, nem Ă©rted, mi törtĂ©nt.


HĂĄrom nƑ egy sziklĂĄn nĂ©zi a tĂĄvoli tengert
Merre menjek tovĂĄbb?


Úgy Ă©rzed, mĂĄsok elsuhannak melletted, a te autĂłd pedig csak döcög, majd megadja magĂĄt Ă©s leĂĄll a parkolĂłsĂĄvban. BepĂĄnikolsz, ismeretlen a helyzet, hiszen eddig ilyen mĂ©g soha nem fordult elƑ veled. LĂĄtszĂłlag jĂł ĂĄllapotban van a karosszĂ©ria, a benzin sem fogyott ki a tankbĂłl, keresed a leĂĄllĂĄs okĂĄt Ă©s közben azon kattog az agyad, honnan kĂ©rj segĂ­tsĂ©get.


Ne izgulj, most nem autószerelési tanåcsok következnek!


Ez az analĂłgia az Ă©lethelyzetĂŒnkre vonatkozik, amikor bizonyos kor felett egy vĂĄratlan esemĂ©ny felborĂ­tja az Ă©vek sorĂĄn szĂ©pen felĂ©pĂ­tett identitĂĄsodat Ă©s kĂ©nyszerszĂŒnet következik, ami elsƑ lĂĄtĂĄsra ijesztƑnek tƱnik. Eddig voltĂĄl valaki: fĂ©rjes asszony, kisgyermekes anyuka, felelƑssĂ©gteljes beosztĂĄsban dolgozĂł vezetƑ, egy irigylĂ©sre mĂ©ltĂł munkahely jĂłl megfizetett alkalmazottja, vonzĂł nƑ, aki utĂĄn megfordulnak a fĂ©rfiak az utcĂĄn, aztĂĄn ennek hirtelen vĂ©ge szakad. Üres tĂ©rbe kerĂŒltĂ©l Ă©s keresed a kapaszkodĂłkat. JĂł hĂ­r az, hogy ez az ĂĄllapot nem tart örökkĂ© Ă©s egy kis önismereti munkĂĄval, jĂłl is kijöhetsz belƑle. Dr Csabai MĂĄrta egĂ©szsĂ©gpszicholĂłgussal most ebben segĂ­tĂŒnk neked.


KözĂ©pkorĂș nƑ közeli portrĂ©ja
Dr. Csabai Mårta egészségpszichológus


ÉletĂŒnk sorĂĄn többször parkolĂłpĂĄlyĂĄra kerĂŒlhetĂŒnk, ami minden esetben fĂĄjdalmas Ă©lmĂ©ny. Mennyiben kĂŒlönbözik a helyzet akkor, amikor mĂĄr nem annyira fiatal az ember?


ElƑször is tisztĂĄznunk kell, mit jelet az, hogy nem annyira fiatal az ember? PĂĄr Ă©vtizeddel ezelƑtt, a 40-50 feletti nƑknek egĂ©szen mĂĄs volt a megĂ­tĂ©lĂ©s, mĂĄsok voltak a lehetƑsĂ©gei, Ma nem ritka, hogy 40 Ă©vesen mĂ©g az elsƑ gyerekĂŒket szĂŒlik a nƑk, 50 Ă©vesen is kisgyermekeket nevelnek. Az Ă©lethelyzetek is nagyon vĂĄltozatosak, amikor is bekövetkezhet a mellƑzöttsĂ©g, vagy az annak megĂ©lt ĂĄllapot. Az sem mindegy, hogyan kerĂŒltĂ©l parkolĂłpĂĄlyĂĄra, a sajĂĄt döntĂ©sed volt, vagy azĂ©rt, mert egy kĂŒlsƑ körĂŒlmĂ©ny erre kĂ©nyszerĂ­tett. Ezeket mind definiĂĄlni kell Ă©s akkor leszĂŒnk kĂ©pesek a helyzet Ășjra keretezĂ©sĂ©re. Amikor mĂĄr tĂșl vagyunk a vĂĄrhatĂł Ă©letĂŒnk közepĂ©n, szƱkebbnek lĂĄtjuk a perspektĂ­vĂĄnkat, de a hozzĂĄĂĄllĂĄsunk a vĂĄltozĂĄshoz alakĂ­thatĂł. Nem szĂŒksĂ©ges fĂĄjdalomkĂ©nt megĂ©lni ezt a helyzetet, sokkal inkĂĄbb kihĂ­vĂĄskĂ©nt.


Milyen lelki folyamatok zajlanak le bennĂŒnk, amikor szembesĂŒlĂŒnk azzal, hogy valakinek, valahol, valamilyen szerepben mĂĄr nem kellĂŒnk?


Ilyenkor egy hasonlĂł vesztesĂ©gĂ©lmĂ©ny, gyĂĄszfolyamat indul el bennĂŒnk, mint amikor valaki egy szeretett szemĂ©lyt veszĂ­t el. Ennek kĂŒlönbözƑ stĂĄciĂłi vannak. ElƑször jön a tagadĂĄs, amikor szinte el sem hisszĂŒk, hogy ez megtörtĂ©nt velĂŒnk. RemĂ©nykedĂŒnk a csodĂĄban, hogy ez a helyzet valahogy visszacsinĂĄlhatĂł. UtĂĄna jönnek az indulatok, a dĂŒh, ami a környezetĂŒnk felĂ©, vagy magunk felĂ© irĂĄnyulhat. MĂĄsokat hibĂĄztatunk azĂ©rt, ami velĂŒnk törtĂ©nt, vagy ha ez nem lehetsĂ©ges, akkor jön az önvĂĄd, az önleĂ©rtĂ©kelĂ©s. Ehhez sokszor paranoid gondolatok is tĂĄrsulhatnak, a belsƑ agressziĂłt kivetĂ­tjĂŒk a mĂĄsikra, azt gondoljuk, Ƒ mindig is utĂĄlt, ki akart tolni velem. Ezt követi a szomorĂșsĂĄg, a letargia szakasza, ami sĂșlyosabb esetben depressziĂłba torkolhat. Ilyenkor elfordulunk mĂĄsoktĂłl, szĂ©gyenĂ©rzet kerĂ­thet a hatalmĂĄba minket. Majd szerencsĂ©s esetben elĂ©rkezik az utolsĂł stĂĄciĂł, az elfogadĂĄs. Nem mindenki megy vĂ©gig ezeken a szakaszokon, vannak, akik mĂĄr rögtön a tagadĂĄsnĂĄl megrekednek. Úgy tesznek, mintha semmi nem törtĂ©nt volna velĂŒk, prĂłbĂĄljĂĄk folytatni az Ă©letĂŒket.


Mit tehetĂŒnk azĂ©rt, hogy mindezt ne vegyĂŒk mĂ©lyen a lelkĂŒnkre, s nagyobb lelki sĂ©rĂŒlĂ©sek nĂ©lkĂŒl tovĂĄbb tudjunk lĂ©pni?


Fontos, hogy vĂ©gig menjĂŒnk a vesztesĂ©gfeldolgozĂĄs minden szakaszĂĄn Ă©s ne ragadjunk bele egyikbe sem. Mert ha ez megtörtĂ©nik, bennĂŒnk marad egy csomĂł indulat, ami megakadĂĄlyozhat bennĂŒnket abban, hogy kĂ©sƑbb jĂłl döntsĂŒnk. Nagyon fontos, hogy fel tudjuk ismerni a sajĂĄt Ă©rzĂ©seinket, Ă©s eljussunk az elfogadĂĄs ĂĄllapotĂĄig. Ilyenkor nem szĂ©gyen segĂ­tsĂ©get kĂ©rni, akĂĄr a barĂĄti körĂŒnkbƑl, akĂĄr szakembertƑl.


Ezek szerint ahhoz, hogy egy Ășj Ă©lethelyzetben Ășj identitĂĄst tudjunk kialakĂ­tani, le kell zĂĄrni a rĂ©git? Hogyan fogjunk hozzĂĄ?


Az identitĂĄs folyamatosan formĂĄlĂłdik, nem szerencsĂ©s, ha drasztikusan szakĂ­tok a rĂ©gi Ă©nemmel Ă©s homlokegyenest mĂĄs emberrĂ© vĂĄlok. KivĂ©tel persze, ha valaki pĂ©ldĂĄul szenvedĂ©lybeteg volt, vagy bĂĄntalmazĂł kapcsolatban Ă©lt. Ha munkĂĄrĂłl, vagy csalĂĄdi szerepekrƑl beszĂ©lĂŒnk, ezek ott maradnak velĂŒnk a jövƑben is. A mĂșltban megszerzett tapasztalataink, tudĂĄsunk, skilljeink ĂĄtkonvertĂĄlhatĂłak az Ășj identitĂĄsunkba. PĂ©ldĂĄul, ha sokĂĄig vezetƑ beosztĂĄsban dolgoztunk egy nagyvĂĄllaltnĂĄl, s ennek vĂ©ge szakadt, a vezetƑi tudĂĄsunkat egy sajĂĄt vĂĄllalkozĂĄsba, vagy mondjuk a nagycsalĂĄdunk menedzselĂ©sĂ©be is tovĂĄbb vihetjĂŒk. Nem szerencsĂ©sek az elvĂĄgĂłlagos megoldĂĄsok, mert ezek hĂĄtterĂ©ben feldolgozatlan indulatok vannak. Arra utalnak, hogy az illetƑ nem tudja ĂĄtvinni a sajĂĄt Ă©rtĂ©keit az Ășj Ă©lethelyzetĂ©be.


Amikor mĂ©g Ă©pĂ­tjĂŒk a karrierĂŒnket, a csalĂĄdunkat, kifele Ă©lĂŒnk. Fontosak a kĂŒlvilĂĄg visszajelzĂ©sei, kĂŒlsƑ elvĂĄrĂĄsok befolyĂĄsoljĂĄk a döntĂ©seinket. Bizonyos kor utĂĄn eljön az az idƑszak, amikor ezeket mĂĄr elengedjĂŒk Ă©s elkezdĂŒnk befelĂ© fordulni. Ha ez termĂ©szetesen megy, akkor lesz harmonikus az öregedĂ©s folyamata szĂĄmunkra?


Embere vĂĄlogatja. Ha nagy tendenciĂĄkat nĂ©zĂŒnk, akkor az idƑ mĂșlĂĄsĂĄval az emberek lassabb tempĂłra vĂĄgynak, eljutnak oda, amikor a sok-sok Ă©lettapasztalatot, amit eddig összegyƱjtöttek szeretnĂ©k nyugalomban feldolgozni.

A kifelĂ© Ă©lĂ©s, a teljesĂ­tmĂ©nyorientĂĄciĂł, az, hogy megmutassam a vilĂĄgnak, milyen hĂĄzam, gyerekem, pozĂ­ciĂłm van, milyen jĂłl nĂ©zek ki, kevĂ©sbĂ© vannak elƑtĂ©rben. InkĂĄbb az integritĂĄs elĂ©rĂ©se, az Ă©rtĂ©kek megbecsĂŒlĂ©se jĂĄtszik fƑszerepet.

De hozhatja Ășgy is a sors, hogy valaki pont idƑsebb korĂĄban kerĂŒl reflektorfĂ©nybe Ă©s Ă©r el hangos sikereket. Mint pĂ©ldĂĄul Fahidi Éva Ă­rĂłnƑ Ă©s holokauszt tĂșlĂ©lƑ, aki munkĂĄssĂĄgĂĄval 80 Ă©ves kora felett vĂĄlt közismerttĂ©, vagy Edit Éva Eger pszicholĂłgus, akit a DöntĂ©s cĂ­mƱ könyve tett vilĂĄghĂ­rƱvĂ© szintĂ©n elƑrehaladott Ă©letkorban. NyilvĂĄn Ƒk vannak kevesebben, pont ezĂ©rt pĂ©ldĂĄjuk inspirĂĄlĂł lehet mĂĄsok szĂĄmĂĄra is.


SegĂ­thetnek a nƑi közössĂ©gek, a barĂĄtnƑk az Ășj identitĂĄs kialakĂ­tĂĄsĂĄban? Vagy az is, hogy mi is önzetlenĂŒl segĂ­tĂŒnk mĂĄsoknak?


A jĂłlĂ©tnek, a boldogsĂĄgnak fontos faktora a mĂĄsoknak valĂł segĂ­tĂ©s. Ilyenkor megerƑsĂ­tƑ visszajelzĂ©st kapunk, hogy fontosak Ă©s hasznosak vagyunk. ErƑs vagyok, mĂĄsok is tudnak tĂĄmaszkodni rĂĄm. TalĂĄltam magamnak egy Ășj szerepet, amelyben kiteljesednetek. Az angolszĂĄsz orszĂĄgokban az önkĂ©ntes munkĂĄnak az idƑsebb nƑk körĂ©ben nagy kultĂșrĂĄja van, jĂł lenne, ha ez MagyarorszĂĄgon is elterjedne. ÖnkĂ©ntes munkĂĄval kevĂ©s kockĂĄzattal lehet akĂĄr egy Ășj karriert is felĂ©pĂ­teni. Amikor a gyerekeink mĂĄr felnƑttek, esetleg a vilĂĄg mĂĄsik vĂ©gĂ©re költöztek, a gondoskodĂĄst, a törƑdĂ©st ĂĄtvihetjĂŒk mĂĄsokra, akiknek nagy szĂŒksĂ©ge van rĂĄ.


Ezt is olvasd el!




bottom of page