Inspiráló nőkről olvasni, megismerni élettörténetüket megindító: milyen álmokkal, vágyakkal indultak el a nagybetűs életbe, hová jutottak el, milyen út vezetett idáig és hová tartanak még? De amikor nem csak olvasol róla, hanem minden találkozáskor a frizurádon keresztül a lelkedet adja vissza – ez árulja el az személyes varázsát, hozzáértését és profizmusát. Schilling Anita meséli el nekünk, milyen kacskaringós úton lett belőle fodrász, szalontulajdonos és a Jean Louis David prémium fodrászati lánc hazai képviselője.
Mikor döntötted el, hogy fodrász leszel?
Amikor ötéves koromban megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam rá: fodrász vagy táncosnő. Az élet azóta bebizonyította, hogy a nehézségek ellenére is kitartottam ezen elhatározás mellett - és nem csak a fodrászat, hanem a táncosnő is megszületett időközben. Azt akkor még nem sejthettem, de így utólag elárulhatom, hogy az egyik vezetett rá a másik útjára: a táncos versenyeknek köszönhetően tanultam bele és élhettem ki a vágyamat a fodrászat iránt.
Mennyire volt rögös az út álmaid megvalósításáig?
Bár én eldöntöttem, mit szeretnék, a környezetem részéről ez nem talált azonnal elfogadásra. Anyukám kisgyerekként beíratott úszni, és mire iskolába mentem, leigazolt versenyző lett belőlem. 14 éves koromig ez a sport határozta meg az életemet, reggel az uszodában kezdtem, este ott végeztem.
Egerszegi Krisztina úszott mellettem a másik sávban. Itt tanultam meg keményen dolgozni egy célért, fáradtságot nem ismerve. Azt hiszem, ez még keményebbé és céltudatosabbá tett, amellett, hogy a sport mindig is nagyon sokat adott az életemben.
Mi az első fodrász élményed?
Az első emlékeim nem éppen idilliek – mosolyog sokat sejtetően. Már gyerekként, amikor csak lehetőségem volt rá, hajat vágtam. Emlékszem, egy nyáron az unokahúgaimnál nyaraltam, és amikor a szüleik nem voltak otthon, meggyőztem egyiküket, hogy a rövid haj sokkal jobban áll neki. Fogtam az ollót, és a vállig érő hajából egy rövid ufófrizurát varázsoltam. Itt persze véget ért a nyaralásom, de nagyon büszke voltam a munkámra. Később középiskolás korunkban a bátyám összes barátja hozzám járt hajat vágatni, és a suliban is elterjedt, hogy milyen jó érzékem van a fodrászkodáshoz, de akkor még csak a szenvedélyemet éltem ki vele.
Hol lépett be az életedbe a tánc?
A gimnáziumi évek alatt teljesen véletlenül bekerültem egy tánciskolába, és hirtelen beindult a versenytáncos karrierem. Éeettségikor már nagyon komolyan táncoltam, a versenytánc csoportos formáját műveltem, ahol nyolc pár táncol együtt. 19 évesen már ott voltam Düsseldorfban egy Európa-bajnokságon, egyik siker hozta maga után a másikat. Fel sem merült bennem, hogy továbbtanuljak, annyira élveztem a hivatásos, válogatott táncos életformát. 26 éves koromig fontos része volt az életemnek, számos magyar bajnoki címmel, világbajnoki helyezéssel büszkélkedhetek. Emellett világot láttam, megismertem rengeteg inspiráló embert, a csoportos sport nehézségeit és katartikus élményeit nem kell bemutatnom. Életem talán legszebb része volt, de az biztos, hogy sok szempontból meghatározó.
Ekkor indult el a fodrász karriered is?
A versenyekhez szép frizurát kellett készíteni a lányoknak, ki más csinálta volna a kontyokat, mint én. Nem csak az elkészítés volt a feladatom, de a koreográfiához és a ruhához tökéletes passzoló frizura megálmodása is. Éjjeleken keresztül rajzoltam, próbafrizurákat csináltunk, hogy az egész napos versenykörülmények között is megállja a helyét.
A tánc mellett elkezdtem dolgozni, és tudatosan vagy tudat alatt, de egy belvárosi fodrászszalonban fejmosó lettem, ami a szakmai életem első lépése volt. A kitartó és tudatos munka mellett, amit mindig képviseltem, az életben a szerencsének is nagy szerepe van, ami engem itt megtalált: akkori főnököm meglátta bennem a tehetséget szaktudás nélkül is, és lépésenként bevezetett a rejtelmekbe. Mellette sok mindent megtanulhattam. Volt, hogy éjfélig együtt festettük a vendégek haját, figyelhettem, ahogy hajat vág, frizurát készít. Az elkövetkező 10 évben nagyon keményen dolgoztam: amikor továbbléptem, betanított fodrász lettem egy budai szalonban, s bár nem volt fodrász oklevelem, itt már egyedül is vághattam, festhettem. Kialakult egy szép vendégköröm, senki sem firtatta, van-e fodrász végzettségem. Közben eljártam fodrász modellnek, megismerkedtem a szakma nagyjaival, akkori főnöknőm, Harmat Zsuzsa nagyra értékelte bennem az akaratot és a vágás iránti szenvedélyt, nagylelkűen elvitt magával külföldi workshopokra, hajvágó kurzusokra.
A magánéleted közben hogyan alakult?
A sors úgy adta, hogy megismerkedtem egy francia fiúval, aki minden szenvedélyemmel együtt feleségül is vett. Elindultunk a családalapítás útján, elég gyorsan kiderült, hogy ennyi minden nem fog menni egyszerre, ezért a táncot elengedtem – akkor még nem tudtam, de csak egy időre. Férjemnek felfedezett az újságban egy álláshirdetést, amiben oktatót kerestek a L’Oréal fodrászati divíziójához, azonnal jelentkeztem rá.
Megpihenni készültél, de helyette mély vízbe dobtak.
Bekerültem a multivilágba, ami számomra teljesen ismeretlen volt. A férjem mellett megtanultam franciául, ami itt a tudásszerzés alapja volt.
Rengeteget tanultam, nagyon nagyok voltak az elvárások, de élveztem a kihívásokat. Idővel már nemcsak az oktatásért feleltem, hanem vezetői pozíciót kaptam, hozzám tartozott az összes új termékbevezetés, a rendezvények szervezése, a költségvetés ellenőrzése és a teljes kapcsolattartás a francia kollégákkal.
A szakma krémjével volt szerencsém együtt dolgozni: Zsidró Tamással és Hajas Lászlóval sok termékbevezetést, fodrászbemutatót és fotózást csináltunk végig együtt – példaképemnek tekintem őket, az alázatot és szakmai elhivatottságot, amit képviselnek. Nemcsak ők, de Ránky Katalin is nagy hatással volt rám, aki behozta és évekig vezérigazgatóként képviselte a L’Oréal márkát Magyarországon. Ritkán adatik meg egy oktatónak, hogy közvetlenül beszélgethessen a vezérigazgatóval, engem az a szerencse is ért, hogy időnként én készíthettem el a frizuráját. Beszélgetéseink során sokat tanultam tőle a menedzser létről, arról, hogyan lehet valaki jó női vezető.
Innen egyenes út vezetett a Jean-Louis Davidhoz?
Mondhatni igen, egy kis kitérővel, ugyanis időközben megszületett két fiunk. A visszatérésem után elhívtak egy francia fodrásznak tolmácsolni, aki Budapesten tartott workshopot, ő volt a Jean Louis David márka Magyarországért, Szlovákiáért és Csehországért felelős trénere. Beszélgetéseinknek köszönhetően rájöttem, hogy mindaz, amit én a L’Oréalnál a szolgáltatásról oktatok, a Jean Louis David szalonjaiban megvalósul. A márkától nem csak egy szalont kaptam, hanem egy minőségi fodrászati eszmét: azok a protokollok, amiket én nem tudatosan végeztem, itt értelmet nyertek a gyakorlatban. A Magyarországon addig nem ismert, bejelentkezés nélküli koncepció úttörőnek számított a prémium fodrászatban, és a JLD szakmai háttere elhivatottságunkkal és sok munkával párosulva meghozta a sikert.
2013-ban nyitottuk meg az első szalonunkat bel-Budán a Gyorskocsi utcában, a nagy sikerre való tekintettel 2021-ben a Rózsakert Bevásárlóközpontban megnyilt a második üzletünket is. Mára 14-en dolgozunk minden nap vendégeink elégedettségéért. Nagyon sokat köszönhetek családomnak és férjemnek, aki anyagilag is támogatta ezt a vállalkozást, és végig a háttérből segített nekem.
Hogy érzed, most a helyeden vagy?
Az álmaimat valósítom meg, ez mindent felülír. Visszatértem a vendégekhez, én magam is dolgozom az üzletben, ami azon túl, hogy nagyon élvezem, elengedhetetlen a magam és a csapatom fejlődéséhez. Rengeteg inspirációt kapunk a márkától, folyamatosan képzéseken veszünk részt, mindig képben vagyunk az európai és világdivattrendekkel, újdonságokkal kapcsolatban is.
Az alapító, Jean Louis David nemcsak inspiráló fodrász volt, de nagyon jó üzletember is. Szigorú protokoll alapján dolgozunk, ez biztosítja a szolgáltatás magas színvonalát. Mi, fodrászok nem művészek vagyunk, hanem nagyon jó kézműves iparosok. Nem egy műalkotást hozunk létre, hanem a vendég igényeit szolgáljuk ki, aki a bizalmával ajándékoz meg minket. Ezzel jól kell tudni élni és nem visszaélni.
És a visszajelzések alapján te ezzel nagyon tudsz élni!
Minden nap erre törekszünk. A mi célunk, hogy meghallgassuk a vendéget, és az elképzeléseinek megfelelő frizurát készítsük el, amit aztán a mindennapokban maga is könnyen kezelhet. Nagyon jó érzés, amikor a vendég pár nap után felhív, hogy maga sem gondolta volna, hogy mennyien megdicsérik majd az új frizuráját. Nem ritka, hogy valaki teljes átalakulást szeretne, de vendégeink nagy része visszatérő, akinek nagy vonalakban megtaláltuk a hozzá illő hajszínt és frizurát. Ha igényli- hiszen mindenki hangulata és lelkiállapota változik, amihez a frizura is mindig lehetőséget ad - némi játékosságot és meglepetést csempészünk bele. Nekünk csak meg kell hallanunk az igényeit.
(Anita ebben is egyedülálló, ezt saját tapasztalat alapján állíthatom!)
Ezt is olvasad el!