• antiagingshow1

Hogyan kezdj el futni 40 felett?

Személyes történet Kárpáti Kriszta divatszakembertől, ami talán kedvet csinál neked is, hogy felhúzd a futócipőt és új szokást hozz be az életedbe. Soha nem késő!


A kérdést - hogyan kezdj el futni 40 felett? - a keresőbe beírva 8 oldalnyi találat ugrik fel, köztük rengeteg nagyon informatív, edzők által írt cikk, amelyekkel a világért sem szeretnék versenybe szállni. Olvassátok el inkább őket is. Nem is saját tapasztalatból fogom a kérdést megválaszolni, pedig tudom, hogy az életmódváltás-történetek rengeteget dobnak a hitelességen. Viszont futok, régóta.






A futóvá válásom minden különösebb romantikát nélkülözve kezdődött: a gimi második évében lett egy új tornatanárunk, aki az első óra után szólt, hogy a padtársam (egyben akkori legjobb barátnőm) és én másnaptól atlétikaedzésre járunk. Ennek szeptemberben lesz 29 éve, és én azóta is heti 3-5 alkalommal futok.


Az eltelt közel három évtizedben elég sok olyan beszélgetésben vettem részt, ahol, ha szóba került a futás, akkor általában a “de én sajnos utálok futni” félmondat is elhangzott. Ennek fényében a fenti címet inkább a “Hogyan szeressem meg a futást 40 felett?” -re módosítanám, és azokat a tanácsokat foglalnám össze, amiket a legjobb barátnőmnek is adnék (vagyis adtam, mert pár hónapja végre elkezdett futni)


Emellett pár évvel ezelőtt egészen közelről volt szerencsém végignézni, ahogy valaki, aki hosszú éveken keresztül főleg a kanapéról szurkolta végig az edzéseimet, kevéssel az 50. születésnapja után cipőt húzott és elkezdett minden másnap kijárni a közeli tér rekortán futócsíkjára. Minden egyes alkalommal utálta. Azóta eltelt 5 év és bár még mindig nem szívesen vallaná be, hogy igazából megszerette a futást, mostanában néha hétvégéken hobbiból lefutja a félmaratoni távot és havonta kétszer annyit kilométert gyűjt, mint én. A legérdekesebb az volt, hogy mennyire más a hozzáállásunk a futáshoz, belőle teljesen hiányzik a sebességhajszolás, meg a versenyszellem, de a kitartás ezek nélkül is ugyanúgy meghozza az eredményét.





Mi kell a futáshoz?


Szinte minden futást propagáló cikk azzal indít, hogy ez a legolcsóbb sport, mert egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Nőként persze ehhez azonnal hozzájön még egy jó sportmelltartó, de indulásnak ennyi tényleg elég is lehet.

A cipő esetében a biztonság kedvéért én egy lábdiagnosztikával kezdenék, ez a futóboltokban ingyen elérhető szolgáltatás segít kideríteni, hogy pontosan milyen cipőre van szükség. Jó esetben a meglevő pont a megfelelő is, ha meg nem az, akkor én elsőre nem költenék még a kategória top modelljére, de egy jó ár-érték arányú cipőre mindenképpen.

A sportmelltartó esetében viszont soha nem spórolnék, és rászánnám az időt, hogy megtaláljam azt, ami a tartás-kényelem-design szempontok mindegyikében passzol. Még ez is változhat majd később, nekem például néhány kivételével az összeset át kellett csoportosítanom más edzésekre, amikor elkezdtem hosszabbakat futni és kiderült, hogy bizonyos táv, vagyis inkább idő után véresre dörzsölik a bőrömet a kicsit aszimmetrikusan álló szegycsontom felett.

Ha ezek megvannak, a futóruhák többi eleme már megoldható az évek alatt felhalmozott sportcuccokból. Persze csak akkor, ha olyan vagy, mint én és nem gondolkozol azon, hogy hogy nézel ki futás közben (ezen egyébként sem érdemes, senki sem néz ki jól futás közben). Általában leárazásokon, vagy outletekben vásárolok és az aktuális hőmérséklethez öltözöm, így ha az outfitem esetleg harmóniában van, az csakis a véletlen műve. Ugyanakkor teljesen átérzem, hogy egy szép új sportruha önmagában is lehet motiváció az edzéshez vagy lehet “jutalom” egy adott mérföldkő elérése után.

A futóórákhoz sajnos tapasztalat hiányában nem tudok tanácsot adni, én pár hónapja kaptam egyet és ha nem felejtem el feltölteni, akkor használom is. Alapvetően csak a telefonomon, a Nike Run Club alkalmazással követem az edzéseimet.


Hogy fussak?


Ebben mindenki egyetért: ha most kezded, a legfontosabb, hogy semmiképpen ne akarj rögtön futni. Határozd el, hogy minden alkalommal 25 - 30 percen át mozogsz, az elején 1 perc futás és 1 (vagy 2) perc gyaloglás váltogatásával (van egy Round Timer nevű app, amivel tudsz így időt mérni). A lényeg, hogy akkor is visszaválts gyaloglásba, amikor még úgy érzed, bírnál futni még. Amikor pár alkalom után már az utolsó intervallum is könnyen megy, kezdd el a futás idejét 2, majd 3, aztán 4, stb. percre növelni egyperces sétákkal és észre sem veszed, de egyszer csak végigfutottál fél órát. Innentől tiéd a döntés, hogy merre haladsz: növelheted az időt vagy megpróbálhatsz ugyanannyi idő alatt hosszabb távot megtenni. A legjobb, ha váltogatod a kettőt. A profik pedig azt javasolják, hogy hetente legfeljebb 10%-kal növeld a terhelést.

Amit nem szabad kihagyni: a bemelegítés és a nyújtás. Bármennyire vonzó is a lehetőség, hogy időspórolásként kihagyd ezeket, soha ne tedd, különben, ha eddig nem fájt semmid, most biztosan fog. Szerintem is unalmas, annyira, hogy ha otthonról indulok, simán bekapcsolok egy sorozatot arra a negyedórára futás előtt és utána is.

A pulzuskontroll ebben a korban egészségi állapottól függően szintén extra fontos lehet, de mivel én sosem edzettem így, erről elég kevés információval rendelkezem, viszont vannak nagyon tapasztalt edzők a témában.





Hol fussak?


A rövid válasz: bárhol. Futógépen, a környező utcákban, a közeli parkban, sportpályán, erdőben, nyaraláson a tengerparton, tényleg bárhol. A legfontosabb szempontok a talaj és a biztonság. A puhább felületek kíméletesebbek, de a keményekhez is hozzászoknak az ízületek egy kis idő után. Én az elején biztosan egy sík terepet keresnék, ha megoldható, az emelkedőn futás megszeretése nagyságrendekkel nehezebb feladat, ha egyáltalán lehetséges.


Kivel fussak?


Számomra a futás az abszolút me-time, amikor egyedül vagyok a gondolataimmal és teljesen kikapcsolok vagy épp ilyenkor jönnek a legjobb ötleteim. Ha éppen nem követek edzéstervet, akkor senkihez és semmihez nem kell igazodnom, én döntöm el, hogy hol, mikor, mennyit és milyen tempóval futok. Persze nem mindenki ilyen antiszociális, a futás pedig kiváló alkalom lehet például arra, hogy találkozz a barátnőddel (pár hét múlva már beszélgetni is tudtok majd futás közben), ráadásul így sokkal kisebb az esélye, hogy nem jelensz meg a kezdőpontnál. És végre itt az esély új emberek megismerésére is (40 felett is!), csak csatlakozni kell egy futóklubhoz. Amiatt ne aggódj, hogy kezdő vagy, vagy nem vagy elég gyors, a futók jó fejek, mindenki segíteni fog.


Mitől nem lesz unalmas?


A fent említett társaságtól vagy a környezettől, ahol futsz, vagy attól, hogy hallgatsz közben valamit. A zene egyértelmű választás, de ha eddig nem tetted, most adhatsz egy esélyt a podcastoknak is (személyes kedvenceim a sorozatgyilkosokról és a szektákról szólók), de azt is el tudom képzelni, hogy egy hangoskönyv segít átbillenni a nehéz pillanatokon. A már említett Nike futóapp pedig nemcsak mér, hanem vannak vezetett futások is (angolul), köztük egy kezdőknek szóló sorozat.


Hogy vegyem rá magam a következő futásra?


A legegyszerűbb, ha felidézed azt a jó érzést, amit a legutóbbi futás végén, vagyis inkább utána éreztél. Hosszútávon mindenkinek más a motivációja: lehet a fogyás, a jobb kondíció, egy bizonyos táv lefutása vagy akár egy verseny. Jó ötlet az, ha folyamatosan méred a fejlődésedet, mert bár lesznek megtorpanások, de láthatod, hogy honnan hová jutottál.


Most még nem hiszed el, de sokkal jobb lesz tőle az életed. Nemcsak a fogyás vagy a jobb erőnlét miatt, hanem mert lesz pár futás, amire sokáig emlékszel majd. Lesznek olyanok, amikre azért, mert annyira jól mentek és olyanok is, amikre azért, mert annyira rosszul és mégis megcsináltad. Felfedezel új helyeket, találkozol új emberekkel. És egyszer eljön majd az a nap is, amikor ha csak magadnak is, de bevallod, hogy kicsit már szeretsz futni.


Krisztát itt követhetik az Instán: https://www.instagram.com/karpatikriszta/

467 megtekintés0 hozzászólás